Amikor a Net világában kalandozik és útja során Szob-hoz ér, akkor mindenképp álljon meg.

Ne fossza meg Önmagát attól, amit ha másképp nem, legalább virtuálisan megkaphat városunktól.

Településünk ősidőktől lakott folyamparti lakhely. A kelták, az avarok, majd a szlávok, majd a honfoglalás-kori magyarok szívesen lakták e tájat. A középkortól híresek a szobi révészek, majd pedig a dunai "kofahajók" egyik legfontosabb megállója volt a szobi dunai kikötő. A XVIII. sz. még komolyabb lendületet adott a település fejlődésének. A németalföldi Luczenbacher - és a norvég Gregersen család az ipari forradalom minden "áldását" és szellemi értékhozadékát elhozta Szobra. Hiszen hajógyárat, bútorgyárat, téglagyárat, kötélgyárat, terpentingyárat, majd az 1800-as évek közepétől a helyi kőbányászatot (csákhegyi kőbányák) és a vasúti közlekedést honosították meg.

A trianoni diktátummal a település sajátos helyzetbe került, hiszen az addig Budapest-Pozsony egy megállóként megjelenő Szob határtelepülés lett, az akkori Csehszlovák-Magyar államhatár utolsó vasút melletti magyarországi települése.

Ez mind a folyami és vasúti vámellenőrzés, mind a határőrizet szerveinek ide települését hozta. Az addigi táj-élést egy teljesen új típusú szolgáltatói szektor egészítette ki a foglalkozások tekintetében, e fenti munkakörök Szobra kerülése miatt.

A Luczenbacher családot a gazdasági világválság gyakorlatilag tönkre tette, a Duna parton itt addigra megépült Luczenbacher kastélyt is el kellett, hogy adják. E kastélyt a Vincés Rend vásárolta meg (1931-ben) és a Lazarista Misszióstársaság hittudományi akadémiát alapított benne, 1950-ig (az államosításig) számos pap került ki a szobi főiskoláról.

A második világháborút követően a helyi gazdaságban a kőbányászat, a mezőgazdaság, és a fentebb is írt szolgáltatási helyeken foglalkoztatás biztosított megélhetést.

A hatvanas évek elején (1963-ban) gimnáziumot alapított az oktatási szakigazgatás, ami tizennyolc évi működés után megszűnt. A jelenben 1993-tól egyházi vagyonkártalanítással a Lazarista Misszióstársaságnak visszaadott Luczenbacher kastélyban szervezett Szent László Gimnázium biztosít középfokú oktatást, még az országhatáron túlról ide jelentkezőknek is.

Ugyancsak a hatvanas évek elején alapítódott a mára Szobi Szörp Rt néven ismert gyümölcsfeldolgozó szövetkezeti közös vállalat.
Ugyancsak a hatvanas évek közepétől Szakorvosi Rendelőintézet biztosítja a környező települések és Szob járó beteg szakellátását. A mentőállomás is ez idő tájt szerveződött meg.

Mindezek után a kilencvenben megkezdődött rendszerátépítéssel az akkor nagyközség fejlesztési tervét a közműhálózat (gáz, csatorna, telefónia, utak, járdák, kerékpárút stb.) teljes kiépítésére súlyozta. A 2000-ben elért városi jogállás arról tanúskodik, hogy mindezeket sikerrel valósította meg önkormányzatunk, hiszen mára összközműves művi környezet várja az ide látogató turistákat, befektetőket, érdeklődőket.

Idegenforgalmi érték a Szent László Plébánia Templom, a Börzsöny Múzeum, a Kálvária kápolna, a Luczenbacher temető kápolna, a Luczenbacher kastély, és maga az a csodálatos Duna-parti látvány, ami páratlanul szép táji környezettel fogadja az ide látogatót.

Ha teheti, látogassa meg városunkat a valóságában is.

Remitzky Zoltán
Szob Város polgármester